Hajrá, Hazai !

Sajtó - Írások rólunk, sajtóközlemények | Írások rólunk

Fordan-Zengő Rádió

2000. 06. 15. 7:15

Riporter: Szebeni János

Sz. J.: - A vonal végén pedig Weinreich László, a Magyar Áruk Klubjának elnöke. Jó reggelt!
W.L. : - Jó reggelt kívánok!
Sz. J.: - Három éves a Magyar Áruk Klubja. Egy kicsit beszéljünk arról, hogy milyen eredményeket sikerült elérni ezalatt a három év alatt:
W. L.: - Pontosítanék, három éves a Magyar Áruk Klubja "Hajrá, Hazai!" programja, maga az egyesület öt éve alakult, '95-ben. Legnagyobb eredményünk az, hogy él és létezik a program. Kezdetben egy piacvédelmi akciót próbáltunk indítani '97-ben, az volt a tervünk, hogy a hazai fogyasztókat a magyar termékek fogyasztására ösztönözzük, azonban rá kellett jönni néhány hónap alatt, hogy a termékekre való vásárlás-ösztönzés csak úgy jöhet szóba, hogyha egyfajta kulturális tartalommal töltjük meg ezt a programot. Így jött a szlogenként a "Hajrá, Hazai!" és mára egy országimázs programként pörgetjük ezt a dolgot.
Sz. J.: - Az mit jelent, hogy országimázs program? Világítsunk rá egy kicsit ennek a gyakorlatára!
W. L.: - Az országimázs sokkal tágabb dolog, mint egy-egy termékre vonatkoztatott imázs vagy kép kialakítása. Itt arra gondolhatunk, hogy például a hazai kultúra, idegenforgalom, szállás, mentalitás; - a termékeken keresztül például vannak nemzeti hungarikumok - az a négy termék - vagy például a gasztronómia. Ezen keresztül próbáljuk megfogni a fogyasztókat, hogy milyen többletértékkel bír az a termék, amely "Hajrá, Hazai!", tehát hazai származású. Így viszont azt a terméket, amit magyar származással ruháztunk föl, többletértékkel tudjuk vásárolni.
Sz. J.: - Volt nagyon sokáig az országban egy ilyen pejorativusz, amikor azt mondták valamire, hogy hú ez magyar termék! Miért alakulhatott ki egy ilyen?
W. L.: - Ez a rendszerváltás (gazdasági rendszerváltásig) alakulhatott ki, a '89-90-es években, amikor sikk volt külföldre járni vásárolni. Ismerősek azok a közhelyek, amikor külföldről hoztuk be a hazai terméket, mert azt mondtuk, hogy ott sokkal olcsóbb, vagy esetleg sokkal jobb volt onnan hazacipelni, mert még ott lehetett kapni. Viszont rá kellett jönni a fogyasztónak már a 90-es évek elején, hogy a külföldi nagy reklámkampányok mögött igazából csak egy díszes csomagolás van, és szinte ugyanazokat a tartalmúakat lehet megvásárolni. Ugyanaz a minőségi termék, ugyanazzal a beltartalommal. Az árakban a versenyképesek tudtak lenni, mivelhogy dömping-termékekről volt szó. Én bízva mondom azt, illetve tudom azt, hogy a magyar termékek fölveszik a versenyt külföldi társukéval, akár minőségben, akár a csomagolásban. Természetes, hogy ehhez el kellett telnie tíz évnek.
Sz. J.: - Hát igen, némi szemléleti változásra szükség van, hiszen - most a kultúrára is átkapcsolva egy kicsit - ugye volt egy időszak, amikor a magyar filmre is így fanyalogtak az emberek, és ez megintcsak egyfajta ilyen külföld-majmoló sznobériából adódott, és ugye ezzel le kell valahol számolni? Aztán ismét fellendült a magyar kultúra fogyasztása, vagy igaz-e ez egyáltalán, tehát mit mondanak a statisztikák, mennyire fogyasztunk mi hazai kultúrát, illetve hazai termékeket?
W. L.: - A termékekre vonatkozóan készült egy felmérés. Az volt a kérdés, hogy vásárolnak-e magyar termékeket, vagy nem. Itt általában a fogyasztóknak kisebb hányada, 40-45%-ka döntött úgy, hogy a magyar terméket részesíti előnyben, viszont hogyha rávezettük a felmérés alapján, hogy ismer-e olyan jelzéseket vagy fontosnak tartja-e a hazai piacvédelmet, mely előnyökkel jár a magyar termék vásárlása - gondolok itt a munkahelyteremtésre, közterheken keresztül a gazdaság fejlődéséhez, termék-fejlesztéshez, akkor a végén már arra következtettünk, hogy már a 70%-a befolyásolható a fogyasztóknak, hogy a hazai terméket részesítse előnyben. Persze érdekeltté kell tenni a vásárlásban. Érdekeltség alatt azt értem, hogy fejleszteni kell a munkahelyeket, amit ő termelt, vagy a szomszédjának a termékét vásárolta meg, akkor azért hosszú távon megmaradnak itt az állások is.
Sz. J.: - Világos. A Pécs-Expón is képviselik magukat, ott is megjelenik majd a Magyar Áruk Klubja. Tulajdonképpen mivel tudnak kiállítani egy ilyen kiállításon?
W. L.: - A kiállításunk egy általános, közösségi stand. Igazából fölhívjuk a figyelmet a szlogenre, tehát a szlogent próbáljuk népszerűsíteni, ez az a bizonyos "Hajrá, Hazai!", és már harmadik éve rendszeres rendezvényünk a "Hajrá, Hazai!" Országimázs Fórum. Itt meghívjuk az érdekelt szakmai szervezeteket, civil szervezeteket azért, hogy beszélgessünk egy kötetlen, kerekasztal beszélgetés formájában az országimázs alakításáról. Most az az érdekessége az idei rendezvényünknek, hogy sikerült kialakítanunk egy kapcsolatot vagy talán sikerül kialakítani egy kapcsolatot a januárban alakult Országimázs Központtal. Ez a Miniszterelnöki Hivatal szervezeti rendszerén belül működik és ennek vezetője Tóth István Zoltán. Ő lesz az egyik díszvendégünk, ő egy 30-35 perces előadást fog tartani, viszont a rendezvényen minden országimázs témakörrel kapcsolódó részterületre kitérünk. Így a hungarikumok, a magyar termékek helyzetére, az országkép alakítására, az Ön által említett kulturális értékek és az ország, hazánk újrapozícionálására. Ez egy kicsit furcsán hangzik, de arról van szó, hogy az idegenforgalomban, a turizmusban milyen új lehetőségek vannak, akár a belföldi, akár a külföldi utaztatással kapcsolatban. És a gasztronómiával kapcsolatos új szervezet a Magyar Gasztronómiai Fesztiválvárosok Szövetsége - nagyon furcsán hangzik, de van ilyen civil kezdeményezés, amikor több olyan városban, ahol különböző gasztronómiai fesztiválok, ételkóstoltatások vannak és például halászléfőzés, meg hasonlók - ezek mutatkoznak be.
Sz. J.: - Köszönöm szépen az információkat és akkor búcsúzzunk stílszerűen, a szlogennel: "Hajrá, Hazai!"
W. L.: - Köszönöm szépen!

vissza lap tetejére