Hajrá, Hazai !

Sajtó - Írások rólunk, sajtóközlemények | Írások rólunk

Heti Világgazdaság (hvg) XVIII. Évfolyam 26. (892.) szám, 1996. június 29.

Nemzeti cégminőségdíj

Kis plasztika

Kézfogás a miniszterelnökkel plusz egy oklevél és kisplasztika lesz a jutalma azon cégek vezetőinek, amelyek elnyerik a kormány által alapított Nemzeti Minőségi Díjat. Még nem tudni, milyen rangja lesz a kormányelismerésnek, mindenesetre a magyar termékek vásárlására ösztönző mozgalmak eddigi halvány szereplése és a politika kegyeiből a rendszerváltással kiesett Kiváló Áruk Fóruma csendes vegetálása alapján nemigen jósolható nagy siker a honi cégek ösztönzésére szánt legújabb díjnak.

A hazai cégek versenyképességének "fokozódását", az export növekedését reméli a kormány a Nemzeti Minőségi Díj (NMD) létrehozásától - derül ki a Miniszterelnöki Hivatalnak (Meh) a hazai lapokban ugyan nem közölt, az interneten viszont hozzáférhető közleményéből. A kormány a díj alapításáról hozott múlt heti döntése óta még nem jelentetett meg idevágó rendeletet vagy határozatot, azt pedig a Meh-közlemény szükségtelennek tartotta megjegyezni, hogy az NMD elnyerése - mint azt Bakonyi Istvántól, a Meh-ben a díj koordinátorának nevezett Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) főtanácsosától megtudtuk - nem jár majd pénzjutalommal. A kormány, úgy tűnik, mégis hisz a díj csábító erejében, máskülönben nyilván nem úgy határozta volna meg elnyerésének feltételeit, hogy a rangosnak szánt címért a cégeknek maguknak kell pályázniuk.

Azt még nem tudni, tolongani fognak-e a miniszterelnök által átnyújtandó elismerő oklevélért és kisplasztikáért a cégek. A díjból a mai elképzelések szerint évente négy osztható majd ki, kis-, közép- és nagyvállalati kategóriába tartozó szolgáltatók, illetve ugyanilyen termelők egyaránt elnyerhetik, ha "kiváló minőségfejlesztési eredményeket" érnek el, illetve "növelik a nemzetgazdaság külpiaci elismertségét". Mindenesetre jelentősen csökkentheti a kormányfői elismerés iránti vágyat, hogy ma már több olyan embléma, védjegy is forgalomban van, amely - elvben legalábbis - a megkülönböztetett termék iránt fogékony vásárlóerő növelésére hivatott. Közvetve például maga az IKM is osztogat ilyet: a tárca tulajdonában lévő, "közhasználatra" ITD-Hungarynek nevezett Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Rt. úgynevezett Rekmat, vagyis Rendszeresen Ellenőrzött Kiváló Magyar Termék védjegyét olyan cégek nyerhetik el, amelyek - túl azon, hogy megfelelnek a minőségi kívánalmaknak - az emblémahasználatért leszurkolják a termék nettó árbevételének 1-2 ezrelékével egyenértékű összeget. (HVG, 1996. március 23.)

Bár ma is még közel 200 termék viseli a Kiváló Áruk Fóruma (KÁF), "a bizalom háromszöge" emblémát - a védjegyet egy-három évre lehet megszerezni -, Fixler László KÁF-titkár is úgy látja, csak egy nagyszabású kampány menthetné meg a jobb időket is megért minőségtanúsítványt a néhány éven belüli szép csendes kimúlástól. Az Országos Piackutató Intézet által éppen harminc évvel ezelőtt, 1966-ban alapított KÁF jelenleg kft. formában működik. Az emblémaadományozó cég 50 százalékban a szellemi apportot "szállító", a KÁF-ot alapító Országos Piackutató Intézetből alakult Marketing Centrum Országos Piackutató Intézetből alakult Marketing Centrum Országos Piackutató Rt.; 50 százalékban pedig Fixler László cégének, a Qualiforum Kft.-nek a tulajdona. Bár a KÁF jelzés ma is a leggyakrabban alkalmazott termékminőségi jel Magyarországon, népszerűsége az utóbbi években igencsak megkopott, amit az is jelez, hogy a nyolcvanas évek elején egy-egy évben csak az ipari termékek kategóriában háromszor-négyszer annyi díjat adtak ki, mint ahány KÁF-jegy ma az összes termékkategóriában együttvéve "forgalomban" van.

Az 1974-ben még minisztertanácsi (Mt) határozattal is megerősített KÁF - az akkori Mt-határozat hasonló eredményeket várt a Kiváló Áruk Fórumától, mint a Horn-kabinet most az NMD-től: "növelje a jó minőségű termékek versenyét, javítsa a gyártmányok exportképességét", "ösztönözze a gyártókat és a forgalomba hozókat a minőségfejlesztési célok megvalósítására" - a rendszerváltás idejére elvesztette a politika "erkölcsi" és anyagi támogatását. Fixler László, mint mondja, nem emlékszik pontosan, melyik évben szűnt meg a költségvetési támogatás, ám az állami dotáció elapadásánál is súlyosabbnak érzi, hogy már a cégek érdeklődése sem a régi. Pedig az emblémaszerzés költségei az utóbbi években nem változtak jelentősen. A pályázóknak ma 15 ezer forintos nevezési díjat kell fizetniük és a minőségvizsgálati költségeket fedezniük, s bár az emblémahasználat árát számos tényező befolyásolja - például az eladandó termék mennyisége, a használat ideje -, a cég összes "KÁF-költsége" a legsúlyosabb esetben sem több 50-60 ezer forintnál. Az okok valószínűleg másban rejlenek, amire már a KÁF fénykorában végzett vizsgálatok is utaltak. A nyolcvanas évek elején a KÁF embléma használatának jogát elnyert cégek csak mintegy harmadánál érezték például úgy, hogy a megkülönböztető jelzés következtében számottevően növekedett a forgalmuk (HVG, 1981. október 17.).

A termékek milyenségének megítélésében, úgy tűnik, ma már sokkal nagyobb szerepe van a származási helynek, mint annak, milyen kiválóságjelző emblémákkal látták el. A budapesti Vajda János Újreál Középiskola diákjai és tanárai körében tavaly végzett felmérésből - amely az 1995 augusztusában egyesületté alakult Vásárolj Magyarul! (VM) mozgalom megbízásából készült - például kiderül, ha tehetik, többen (44 százalék) választják a külföldi árut, mint a magyart (36 százalék), és kisebbségben vannak azok (20 százalék), akik hosszas mérlegelés után, esetenként döntenek arról, hogy a hazai vagy külföldi cég termékét teszik a kosarukba.

"A nemzeti termékek eredetmegjelölésére alkalmas logó bevezetésére azért volt szükség, mert még azok sem tudják pontosan, mi számít magyar terméknek, és mi nem, akik szívük szerint csak hazai terméket vásárolnának" - mondja Weinreich László, a pécsi székhelyű Magyar Áruk Klubja Egyesület elnöke, a Vásárolj Magyarul! Mozgalom egyik alapítója. A VM azt a terméket tekinti magyarnak, amelyet teljes egészében Magyarországon termeltek, állítottak elő, s amelynél a felhasznált importanyag és -szolgáltatás aránya nem haladja meg a termelési ár 49 százalékát.

"Egy termék hazai származása többletérték; a termék vásárlása a közvetlen szükségletkielégítésen túl állásfoglalás és egyben hozzájárulás is a hazai gazdaság, a belső piac és munkahely védelméhez" - hangoztatja Farkas László, a H+H emblémát osztogató, 1993 szeptemberében alapított Hazai termék, Hazai munkahely Alapítvány ügyvivője. (A KdNp által indított, ám a párttól azóta az ügyvivő szerint teljes mértékben függetlenedett alapítvány székhelye a KdNp fővárosi központi székházában van.) Farkas László szerint "csak a jó minőségben előállított termékek segítségével lehet határt szabni" a külföldi termékek beáramlásának. Ezért, mint mondja, az emblémát is csak olyan terméknek ítélik oda, amelynek a minősége - a KÁF-tól átvett minősítési rendszer alapján - nem alábbvaló a külföldiénél. "Persze nemcsak a vásárlók, a gyártók tudatát is formálni kell" - véli, elrettentő példaként említve, hogy a százszázalékosan magyar terméknek tekinthető Yes üdítőitalnak azért adtak idegen nevet a gyártók, mert így jobban eladhatónak vélték.

A H+H alapvetően a fiatal generációkat vette célba, akik vásárlásaikkal a következő évtizedekben meghatározzák majd a honi piacot. Több mint 500 általános iskolát sikerült is bevonniuk a Ki tud több hazai előállítású terméket felsorolni? című vetélkedősorozatukba. Ám ma még a H+H-nál is küzdenek a tyúk-tojás problémával. "Nem tudjuk, mivel érhető el jobb eredmény. Azzal, ha sok emblémát osztunk ki, és így keltünk érdeklődést a vásárlókban a védjeggyel ellátott termékek iránt, vagy ha az emblémát reklámozzuk, és a termelőkben keltünk vágyat arra, hogy árucikkeikre megszerezzék a megkülönböztető jelzést?" - mondja Farkas László.

A H+H jelenleg 51 támogató vállalatot és közel ugyanennyi szimpatizánst tudhat magáénak. A tagok egyszeri támogatást fizetnek, amely a nyereségtől és a termeléstől függően 50-100 ezer, de akár több millió forint is lehet. A pénz a vetélkedők és a reklámköltségek fedezésére szolgál, bár mint az ügyvivő mondja, arra nem elég, hogy felvegyék a versenyt a nyugati cégek reklámaival. A Vásárolj Magyarul! Egyesület tagjainak eddig évi 50-100 ezer forintos tagdíjat kellett átutalniuk az egyesület számlájára, ezt a kötelezettséget a VM múlt heti közgyűlésén eltörölték. Abban bíznak, így vonzóbb lesz majd a mozgalom, az emblémahasználatért beszedett összegekből - Weinreich László szerint cégenként néhány ezer forintból - pedig fedezni lehet a kiadásokat.

Nem derül ki a statisztikákból, fellendült-e a magyar termékek kereskedelme azóta, hogy megszaporodott a honi áruk vásárlására buzdító mozgalmak száma; van már védegylet is a hazai munkahelyek védelmére, és Magyar Árukat Támogató Alap (Márta) néven olyan nonprofit vállalkozás is működik, amelyik magyar cégek kiállításokon, vásárokon való részvételét segíti. A Központi Statisztikai Hivatal kereskedelmi adatokat közlő tábláiból sem olvasható ki például a belföldön értékesített termékek eredete. Az viszont, hogy a különféle "mozgalmak" mögött általában csak néhány tucat cég található, azt mutatja, maguk a cégek sincsenek meggyőződve arról: számukra a védjegyek és díjak megszerzése lenne a járható út a termékeik iránti kereslet fellendítésére. Ahogy annak sincs jele, hogy díjakcióktól javult volna bármiféle versenyképesség, nőtt volna az exportképesség. S egyelőre semmi sem utal arra, hogy egy kormánydíjra más lenne érvényes.

vissza lap tetejére